Sokan rekednek meg, bilincselődnek az aktuális körülményekhez. Ezzel azt akarom mondani, hogy bármilyenek is a körülményeink azok csak a pillanatnyi valóságunkat mutatják. A pillanatnyi valóság pedig változni kezd ennek hatására, és elkezdi alkalmazni a titkot.
De néha úgy tűnik, hogy megrekedtél, mert folyton folyvást ugyanazt a gondolatot gondolod újra. És ezért újra és újra ugyanazt az eredményt kapod. Ennek oka: Legtöbben gondolataik túlnyomó részét annak szentelik, amit megfigyelnek a világból. Érted, ha csak ránézel valamire, akkor azon a valamin gondolkodsz. És ha rágondolsz arra a valamire, akkor a Vonzás Törvénye még többet ad belőle. És azután ha megfigyeled azt a valamit, azután arra gondolsz, amit megfigyeltél a Vonzás Törvénye pedig még többet ad belőle, és aztán megfigyeled azt a valamit... Nem kell tovább folytatnom, ugye?
Találni kell egy módszert, ami azt a valamit egy másik nézőpontból közelíti meg. Legtöbben pillanatnyi kötődéseikre tekintenek, és azt mondják "ez vagyok én". Pedig nem ez vagy. Ez voltál! Tudod, ha a jelenlegi kötődéseidre gondolsz, mondjuk pl. arra, hogy nincs elég pénzed a bankszámládon, vagy nincs olyan kapcsolatod, amit szeretnél, vagy egészséged, vagy fizikai kondíciód, ezek mind nem te vagy. Ezek a gondolataid és cselekvéseid lecsapódott termékei. Ha úgy tetszik, mi mindannyian a múltban elkövetett gondolatok és cselekvések lecsapódásában élünk. Ha a jelen kötődésedre nézel és ezek alapján határozod meg magad, akkor arra kárhoztatod magad, hogy a jövőben se legyél ennél több.
"Nem vagyunk mások, csupán gondolataink eredménye."
Buddha
Mit tehetsz azért, hogy megváltoztasd az életed?
Javaslok néhány dolgot:
HÁLA... Légy hálás!
Csinálj egy listát, írd rá azt, amiért hálás vagy. Kezd ezzel, mert ez áthelyezi az energiát és elkezdi áthelyezni a gondolkodásodat. Míg a gyakorlat előtt esetleg arra koncentráltál, hogy miben szűkölködsz, a panaszaidra koncentráltál, a problémákra, most ezzel a gyakorlattal más irányba indulsz el, hálás leszel azokért a dolgokért, amik miatt jól érzed magad. A hála rendkívül jó módja annak, hogy bőséget hozzunk az életünkbe.
Minden férj tudja, hogy ha a felesége értékeli azokat az apróságokat, amiket megtesz neki, akkor a férfi még több aprósággal akar segíteni. Mindig az elismerésről van szó.
Az ember 'behúz' dolgokat, támogatást vonz magához. Régen is azt mondtam, hogy bármire gondolunk, és bármiért köszönetet mondunk, azt megkapjuk. Mivel ezt az érzést kell birtokolni, ismerni, ezért egy nagy erejű gyakorlatot végzek minden reggel. Felkelek, és azt mondom, hogy "köszönöm". Aztán miközben mosom a fogam és végzem a reggeli dolgaimat átveszem azokat a dolgokat, amiért hálás lehetek. Ilyenkor nem arra gondolok, hogy ez is a reggeli rutin része. Valóban ott vagyok, és valóban a hála érzését érzem. Amint elkezdesz máshogy érezni azzal kapcsolatban, amid van, egyre több ilyen dolgot kezdesz magadhoz vonzani. Egyre több dolgot, amiért hálás lehetsz.
Ha körbenézel és azt mondod, "na nézzük, nincs olyan autóm, nincsen olyan házam, amilyet akarok" nem vagyok egészséges, nincs párom..."
Vissza!!!
Ezek azok a dolgok, amiket nem akarsz. Koncentrálj arra, ami már van, amiért hálás lehetsz. És talán lesz szemed látni ezeket. Lehet, hogy a ruháidért leszel hálás. Igen, talán valami mást választasz, és hamarosan valami mást találsz, ha elkezdesz hálát érezni azért, amid van. Azt hiszem mindenki megél nehézidőket, amikor azt mondja "jaj, nem mennek jól a dolgok" , "a dolgok rosszra fordultak".
Az én családomban is történtek rossz dolgok... Egyszer az utcán találtam egy követ. Csak ültem és szorongattam. Aztán a zsebembe csúsztattam, és azt mondtam: "Ezután minden alkalommal, ha megfogom ezt a követ, valami olyanra gondolok, amiért hálás lehetek.” Így minden reggel, amikor felkelek, felkapom az asztalról, a zsebembe teszem, és átgondolom, azokat a dolgokat, amikért hálás vagyok. Este pedig? Kiürítem a zsebem, és újra ott a kő.
Különböző események történtek a kővel. Csodálatos dolgok. Van egy dél-afrikai barátom. Látta, hogy leejtem a követ. Megkérdezte, hogy mi az. Elmagyaráztam neki a történetet és azt, hogy a követ "hálakőnek” neveztem el.
Két héttel később kaptam egy E-mailt Dél Afrikából. Azt írta: "A fiam egy ritka betegségben haldoklik, ami a hepatitisz egyik változata. Elküldenél nekem három hálakövet légyszíves?" S bár a saját köveimet az utcán találtam, "persze, küldök"-kel, válaszoltam. Mivel azt akartam, hogy a kövek különlegesek legyenek, így lementem a folyópartra és kiválasztottam a megfelelő köveket, és elküldtem őket a barátomnak. Négy vagy öt hónappal később újra kaptam egy e-mailt. Azt írta: "A fiam jobban van, csodálatosan érzi magát", aztán azt írta: "Tudnod kell valamit. Hálakőként több mint ezer követ adtunk el, 10 dollárért darabját és az összes pénzt adakozásra fordítottuk. Köszönöm neked!"
Nagyon fontos, hogy a hála állapotában legyünk.
Egy másik javaslatom ahhoz, hogy most azonnal változtathass az életeden. Nem is találok megfelelő szavakat rá, hogy milyen hatással lehet az életedre...
VIZUALIZÁCIÓ – Képzeld el!
A vizualizációt az Apolló programból vettem és az 1980-as és 1990-es Olimpián is alkalmaztam. Úgy nevezték, hogy "Vizuális Motorikus Gyakorlás". Amikor vizualizálsz, akkor materializálsz. Érdekes jelenséget vettünk észre az agyban, amikor olimpikon atlétákat kapcsoltunk egy érzékeny bio-feedback berendezésre. Azt kértük tőlük, hogy a versenyszámot csak fejben fussák le. Hihetetlen módon, ugyanazok az izmok ugyanolyan sorrendben keltek életre, amikor fejben futottak, mint amikor valóban a pályán versenyeztek. Hogyan lehetséges ez?
Az agy nem tud különbséget tenni a valós cselekvés és gyakorlás között. Ezért hát azt hiszem, hogy ha valahol ott vagy az agyadban, akkor oda kerülsz a testedben is.
Amikor vizualizálsz, akkor azt a képet játszod le a fejedben, ahová igyekszel és ilyenkor - de csak is ilyenkor! - megidézed a végeredményt.
Egy példa: Nézz rá a kézfejedre. Tényleg, nézz rá most! Nézd a bőr színét, a pólusokat, a vérereket, a gyűrűket, a körmöket, a műkörmöket, szemléld meg részleteiben, mielőtt becsukod a szemed. És most lásd, ahogy a kezek egy kormánykerékre fonódnak az új autódban. Egy-egy hologram élmény annyira, de annyira valódi ebben a pillanatban, hogy még azt sem érzed, hogy autóra lenne szükséged, mert úgy érzed, mintha már lenne egy a birtokodban és ott ülnél benne.
Na ez az az érzés (!), ami létrehozza a vonzást. Nem a gondolati képek. Azt hiszem, sokan azt gondolják, "ha pozitív dolgokra gondolok, vagy vizualizálom azt, amit akarok, az elegendő". De ha ezt teszed, és eközben nem érzel bőséget, vagy bármi mást, akkor az a gondolat az agy számára nem hozza létre a vonzás energiáját.
A titok ekkor lendül igazán mozgásba. Helyezd magad abba az érzésbe, hogy valóban abban autóban ülsz, amrie vágysz. Nem "jaj, bárcsak lenne egy ilyen autóm" vagy "egyszer lesz egy ilyen autóm”. Mert ehhez egy meghatározott érzés társul. Nem "egy óra múlva" történik meg, hanem "a jövőben valamikor". Ha ebben az érzésben maradsz, az mindig a jövőben tartózkodik majd. Érezd az élvezetet, a boldogságot. Nem számít milyen bolondul fest, abban a sötét és csendes szobában, kiálts egy nagyot: "Juhééé!!"
Csináld meg! Tudom, sokan azt mondják: "Na ne már, most komolyan, tényleg szükség van erre?"
A kérdés csak ennyi: Mennyire akarsz változni?
Ilyenkor a belső látás és az érzés egy nyitott ajtóvá válik, amin át az Univerzum energiája megnyilvánul.
"Mi ez az erő, nem tudom, csupán annyit tudok, hogy létezik."
Alexander Graham Bell
A dolgunk az, hogy ne szabjuk meg a hogyant. A Hogyan majd megjelenik az Elkötelezettségből, a Hitből, a Miből. A "Hogyan" az Univerzum felségterülete. Mindig tudja a legrövidebb, leggyorsabb, legközvetlenebb, legharmonikusabb utat közted és az álmaid között. Ha az Univerzumhoz fordulsz, meglepődsz, hogy mit szállít le neked. Itt történik a varázslat és a csoda.
Azt mondanám, hogy ezt kellene tenned tulajdonképpen minden nap, de a kitétel az, hogy ez nem válhat házimunkává. A titok alapvető lényege, hogy érezzük jól magunkat. Az egész folyamat alatt legyél vidám. Érezd magad a magasban, boldogan, jó hangulatban, amennyire lehet.
A valódi különbség azok között, akik valóban így élnek és, akik nem élnek az élet varázsában annyi csupán, hogy, akik a varázsban élnek, azoknak szokásukká vált ezt az élet. Szokásukká vált ez a folyamat.
És a varázslat megtörténik, menjenek bárhová. Azért, mert emlékeznek rá, és folyton alkalmazzák, nem csak alkalmanként.
Azok, akik egy ideig képesek rá, bajnokok lesznek benne, felkiáltanak "tudod, izgatott vagyok, láttam ezt az filmet és meg fogom változtatni az életem." Az eredmény nem jön, csak nem jön. A felszín alatt van, vár a kitörésre. Az, aki csak a felszínt vizsgálja, az eredményeket nézi, gyorsan kijelenti "ez nem működik". És tudod mit? Az Univerzum csak annyit mond "Kívánságod számomra parancs!", és minden szépen lenyugszik.
Ismervén a Vonzás Törvényét, valóban alkalmazni szerettem volna az életemben. Így 1995-ben csináltam egy olyan "kívánságtáblát", ahová azt tettem fel, amit el akartam érni. Képeket olyan dolgokról, amiket magamhoz akartam vonzani. Autót, karórát, álmaim társat, a képét egyszerűen feltettem erre a kívánság táblára. Minden nap az irodában ülve ránéztem a táblára és azt képzeltem, hogy tényleg birtokában vagyok mindezeknek. Készen álltunk a költözésre az összes bútorunkat és dobozunkat raktárba helyeztük el.
Akkoriban öt év leforgása alatt háromszor költöztem, végül pedig Kaliforniában kötöttünk ki. Megvettem a házamat, amit kinéztem és egy év alatt felújítottam. Aztán az összes cuccunkat elhozattuk, ami az öt évvel ezelőtti házunkból becsomagoltunk.
Egy reggel, 7.30-kor a fiam bejött az irodába. Az egyik doboz, ami öt évig zárva volt, éppen a küszöbön álldogált. Fiam - Keanen - ráült a dobozra és dobolni kezdett rajta. "Drágám, abbahagynád? Dolgoznom kell..."- kértem.
"Mi van a dobozban, apa?" - kérdezte a kisfiam. "A kívánságtáblám" - feleltem. "Az mi?" - hangzott az újabb kérdés. "...ahová feltettem az összes célomat, kivágtam a képeket és feltettem őket a táblára, azokat, amiket el szerettem volna érni az életben." Persze az öt és fél éves fiam nem értette a dolgot. "Drágám, megmutatom inkább, úgy könnyebben megérted."- mondtam. Felnyitottam a dobozt és amikor kivettem a "kívánságtáblát", ott volt rajta egy ház kivágott képe. Ezt vizualizáltam magamnak öt évvel korábban.
És akkor mélységesen megrendültem, mert abban a házban éltünk. Nem egy hasonló házban, hanem abban, ami ott volt a képen. Megvásároltam álmaim házát, felújítottam anélkül, hogy tudtam volna róla. Néztem a képet és sírni kezdtem. Megsemmisültem. "Miért sírsz apa?" – kérdezte a kisfiam. "Drágám, végre megértettem, hogyan működik a Vonzás Törvénye. Megértettem a vizualizáció erejét. Megértettem mindent, amit olvastam, amit használtam, az egész életemet, azt, hogyan építettem fel a vállalatomat és ez történt a házammal is. Megvettem az álmaim házát anélkül, hogy tudtam volna".
"A képzelet minden, pillanatkép az életeljövendő eseményeibe."
Albert Einstein
Döntsd el, mit akarsz, hidd el, hogy a tiéd lehet, hidd el, hogy megérdemled, hidd el, hogy lehetséges számodra. Csukd be a szemed naponta néhány perc erejéig és képzeld el, hogy már megvan, amit akarsz, érezd az érzést, hogy már birtoklod. Aztán hagyd abba, és arra koncentrálj, hogy már most hálás vagy érte, és valóban legyél boldog. Aztán folytasd a napod, és a többit bízd az Univerzumra.
Bízz abban, hogy az Univerzum majd kitalálja, hogyan kell mindezt megvalósítani.
Folytatása következik...